Gőzerőkkel készülünk az augusztus 27-én tartandó I. Miskolci Aranyalma Mesenapra! Néhány igazán emblematikus mesemondót, mesepedagógust is sikerült Miskolcra csábítani erre a napra: például Bajzát Máriát a Paloznaki Meseközpont vezetőjét, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozóját.
Ajánlom figyelmetekben az ÚJ Köznevelés folyóiratában megjelent cikk néhány kiragadott gondolatát, arról, hogy miért is érdemes élőszóban mesélni, mi az a mesei varázs, és hogy hogyan hat a mese a gyermekek lelki és szellemi fejlődésére.
A mese egyik legfontosabb tulajdonsága és az erejének a titka tulajdonképpen az, hogy lélektől lélekig tud szállni.
“– A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer alapja, hogy a mondókákat, a népdalokat és a népi játékokat a mese aranyfonalára felfűzve adjuk át a gyerekeknek. Tehát egy-egy Népmesekincstár mesefoglalkozás mesemondásról, közös játékról, közös éneklésről, mondókázásról és találós kérdésekről szól, úgy, hogy közben a gyermek egyre beljebb kerül a mese csodálatos terébe, megérti a mese neki szóló üzenetét, anélkül, hogy a pedagógusnak kérdéseket kellene feltennie, vagy a gyereknek beszélnie kellene a meséről. A népköltészeti alkotások ugyanazon a gyönyörű szimbolikus nyelven szólítják meg a gyereket és szólítják meg a szívet, a lelket, mint a mese. Mindez egységes egészet alkot, mert amiről van mese, ahhoz kapcsolható mondóka vagy egy játék, és mindehhez lehet találni egy találós kérdést is. Korosztályonként egységbe fűzve, tulajdonképpen ezt raktam össze a Népmesekincstár mesepedagógiában, a világ összes tájáról válogatva a meséket és a különféle népköltészeti alkotásokat. Fontosnak tartom elmondani, hogy mindez a gyerekek számára nem lehet kötelező! Nem hiszek abban, hogy mesét mondani vagy hallgatni, énekelni, játszani parancsszóra lehet. A naponta ismétlődő mesélés, mesemondás-mondókázás, a közös játék, tánc és éneklés minden résztvevő számára örömforrás, élmény kellene, hogy legyen.
– A mesei nevelés, mesére nevelés már magzati korban kezdődik, az anya-apa mesél a magzatnak. Születés után, a kicsi gyerekeknél a mesehallgatásra hangolásnak a höcögtetőket-ringatókat, a dúdolókat, a mondókákat tartom. (Höcögtető: az ülő felnőtt térdére ülteti a gyermeket, s míg a mondóka tart, lovagoltatja, „höcögteti” – a szerk.) Ritmusuk van, ismétlődő szószerkezeteket tartalmaznak, a konkrét, a gyermeket körülölelő világot vagy a saját testét írják le, de a gyermeki élet szinte minden fontos elemére van mondóka. A következő lépés, amikor rövid, egy kicsi gyerek számára is befogadható, végighallgatható meséket mondunk. A mese hossza, a szereplők száma, a szöveg bonyolultsága, a mese tartalma, a helyszínek száma a gyermek életkorához, érdeklődési köréhez kellene, hogy igazodjon, vagyis megfeleljen az életkori sajátosságoknak.
A meseanyag akkor jó, ha úgy változik, ahogyan a gyerek. Ahogyan nő a gyermek, az érdeklődési köre egyre tágul. A szűk környezetén, a testén, a családján kívül érdekelni kezdi a barátság, a társas kapcsolatok, az állatok, a világ. 2399 mesetípus van (lásd: Aarne–Thompson mesekatalógusát – a szerk.), és ennek százezernyi változata. Kevés olyan téma vagy probléma létezik, amelyre ne találnánk választ a mesékben, és ne találnánk meg a feltett kérdésre a mesékbe kódolt választ, tudást. A mesélés célja az örömszerzés mellett az is, hogy segítségükkel a gyerekek felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek történetekben gondolkodni, és ebben a rendszerben önmagukat elhelyezni és másokhoz kapcsolódni.
– A mese egyik legfontosabb tulajdonsága és az erejének a titka tulajdonképpen az, hogy lélektől lélekig tud szállni. Akkor tudok belenézni a mesét hallgató szemébe, akkor tudok megteremteni egy olyan burkot, amelyben a mesehallgató és a mesemondó egyaránt biztonságosan barangolhat, ha élőszóval mesélek. Ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy sem egy szülőtől, sem egy pedagógustól nem várhatom el, hogy minden napra legyen egy-egy emlékezetből elmondható meséje. Ahhoz, hogy valaki szívből, emlékezetből, fejből meséljen, ahhoz idő kell, arra időt kell szánni, azzal a mesével a mesélőnek foglalkoznia kell. Ettől a mesélő és a mese is értékesebbé válik, csakúgy, mint a saját kezűleg, sok munkával készített ajándék. Voigt Vilmos mondja azt, hogy mesét hallgatni és mesét mondani mindenki tud. Én hiszek ebben, és ezt is tanítom. Hiszem, hogy minden pedagógus és minden szülő alkalmas arra, hogy meséljen. A mese pedig minden gyereknek jár!“
Ezeket a témákat járjuk körbe tehát Bajzát Mária segítségével 2016. augusztus 27-én az I. Miskolci Aranyalma Mesenapon.
Mindenkit várunk nagy-nagy szeretettel, és sok-sok mesével!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: